A globalizáció folyamata – alapozó ismeretek

ic049 Globalizáció
Share

Milyen aspektusai vannak azoknak a folyamatoknak, melyeket összefoglalóan globalizációnak nevezünk? Valójában mi az, ami globalizálódik? Beszélhetünk-e ma egyáltalán multikulturalizmusról és világpiacról? Hogyan lesz a globális egyenlőségre való törekvésből még nagyobb globális egyenlőtlenség?

Lányi András korunk egyik meghatározó jelenségéről tartott előadást a Humánökológia Szakkollégium keretei között. A kérdés összetett, nem hiába sok a vele kapcsolatos félreértés és ellentmondás még az ökológiai elköteleződésű emberek között is.

Az „emberiség” fogalma egy modern találmány – kezdi előadását Lányi András. A felvilágosodáshoz köthető az az európai gondolat, miszerint minden ember összetartozik. A globalizáció összetett folyamatát ebből kiindulva tudjuk megérteni.

(1) Politikai értelemben. A „történelem vége” szemlélet szerint a SZU összeomlása után látszólag kialakult egy nagy egységes világrendszer a Nyugat vezetésével: a népek és államok ennek részeivé váltak. A „civilizációk összeütközése” megközelítés szerint viszont a nyugati világ csak egy a többi létező civilizáció mellett, mely agresszív terjeszkedésével konfliktusokat okoz. Tény, hogy világunk beszűkült, közelebb kerültünk egymáshoz.

(2) Gazdasági értelemben. A 20. századi űrkorszak perspektívája rávilágított arra, hogy Földünk egy korlátos természeti erőforrásokkal rendelkező, az űrben keringő rendszer. Az „űrhajó-etika” szerint a társadalmi igazságosság nemcsak társadalmon belül, de népek, nemzetek, földrészek közt is kívánatos. A gazdag országoknak támogatnia kell a szegényeket. A „mentőcsónak etika” is hasonlóan vélekedik: a periféra térségeit, melyeket jobban érint a jelenlegi globális válság, segélyezni kell.

(3) Kulturális értelemben. A multikulturalizmus klasszikus példája, hogy a távközlési eszközök elterjesztik az uralkodó kulturális mintákat. A tömegkultúra ellentmondásos fogalma azt jelenti, hogy az euroamerikai civilizáció populáris kultúrája válik világszerte népszerűvé.

(4) Tudományos értelemben. A világ tudásának vezető képviselői olyan kis létszámú, túlspecializálódott elitköröket alkotnak, melyek nem hajlandóak foglalkozni a multidiszciplináris globális problémákkal.

(5) Vallási értelemben.  A posztmodern vallási irányzatoknak már nagyon kevés közük van az eredeti gyökerekhez. A modern iszlámnak kevés köze van a Koránhoz, csakúgy, mint a neoprotestáns felekezeteknek a Szentíráshoz.

De beszélhetünk-e multikulturalizmusról, a világgazdaság komperatív előnyeiről és világpiacról? Valójában nem. Az egymással kapcsolatba kerülő kultúrák nem élnek tovább érintetlenül egymás mellett, de nem is integrálódnak, hanem elveszítik az eredeti identitásuk egy részét, hibridizálódnak. A nemzetállami önazonosság elvesztése a lokális önazonosságok felerősödését idézi elő (pl. etnikai, vallási, szexuális). A identitásvesztés okozta bizonytalanság fokozódása problémákat okoz a feszültségek növekedése miatt. A világgazdaság elvileg azt ígéri, hogy a tőke, a munkaerő, az áruk és személyek szabad áramlásával olyan fokú hatékonyság érhető el, mely világszerte nagy olcsóságot, bőséget eredményez, amivel mindenki jól jár. A befektetőkért való verseny azonban a szociális és környezetvédelmi szabályozást alacsony szinten tartja és az emberi jogokat elnyomó, diktatórikus rendszereknek kedvez.

Mégis, láthatóan lendületesen törekszenek fel a BRICS országok. Valóban lenne egyfajta kiegyenlítődés? Korántsem erről van szó. Amilyen mértékben csökkenni látszanak a különbségek a centrum és periféria országok között, legalább olyan mértékben nőnek a szélsőséges vagyoni egyenlőtlenségek a feltörekvő országokban. A nyugati segélyek egy szűk elit kezébe kerülnek. Valójában világpiac sem létezik. Ami most világgazdasági szinten megfigyelhető, az nem kapitalizmus és nem is piac. Megszűnt az, ami a kapitalizmus lényege lenne: a tulajdonnal járó felelősség. Személy nélküli cégbirodalmak határozzák meg a világgazdaságot. Ezek nem piaci szereplők, hanem belső cserékre épített céghálók. A vevőknek nincs információja a termékekről, a kereslet/kínálat már nem jelent valódi szabályozó erőt. Egy ideális piacon az árak és hasznok utólag alakulnak ki, nem előre alakítják őket.

Milyen megoldást adhatunk a globalizáció okozta problémákra? A zöldek két nagy csoportra oszthatóak. Az egyik álláspont szerint a globális gondokra globális megoldások kellenek: zöld ENSZ, globálisan egyesülő civil szervezetek. A másik álláspont a megoldást az alulról történő szerveződésben, a lokalizációban látja, ennek megfelelően a helyi társadalmak önrendelkezését kívánja helyreállítani. Az előadó ezen felosztás mentén értekezik tovább a hamarosan publikálásra kerülő “politikai ökológia” című előadásában.

*

Az összefoglalót készítette:
Gubek Istvánhumánökológus
gubek.istvan@infocracy.hu

*

A borítókép forrása.

*

Hozzászólások