A közgazdaságtan erényetikai paradigmája

ic050 Erényetikai paradigma
Share

Rendkívül nagy szükség volna rá, hogy a főáramú, haszonközpontú gazdasági paradigma helyét átvegye egy alternatív, emberközpontú gazdasági paradigma. Ám hogy volna összeegyeztethető a klasszikus közgazdaságtannal egy új, erényetikai, civil gazdaságtan? Milyen megoldást kínál mindez korunk égető problémáira, például a tömeges boldogtalanság kérdésére?

Laura nővér 2015-ben doktorált a Corvinuson. Közgazdaságtani, pszichológiai, szociológiai, teológiai és filozófiai ismereteit felhasználva komplex megközelítéssel vázolja fel a háromdimenziós gazdaság modelljét a Humánökológia Szakkollégium keretei közt tartott előadásában.

A gazdaság értelme az emberek boldogságának elősegítése, a közjó biztosítása lenne – hangsúlyozza előadása kezdetén Baritz Sarolta Laura egyetemi adjunktus. A jelenlegi profitmaximalizálásra és a GDP korlátlan növelésére törekvő főáramú közgazdaságtan helyett egy olyan emberközpontú gazdaság bevezetése mellett érvel, melynek erényetika alapját már az ókori görög gondolkodók megalkották. Virágkorát a középkori Itáliában élte, ahol vezető közgazdászok képviselték azt az álláspontot, hogy a gazdaság elsősleges céljának a közjóllét biztosításának kell lennie. A 18. századi utilitarista, hasznonelvű irányzat megjelenése ugyan háttérbe szorította, de nem tűnt el teljesen: elemei ma is felfedezhetőek a szociális piacgazdaságban és az ökológiai közgazdaságtanban.

A korunkat uraló materialista világnézet teljesen átformálta gondolkodásunkat. Mindenben a szubjektív jót, az egyéni hasznot keressük. Egy jelenleg is forgalomban lévő Corvinusos egyetemi tankönyv szerint a „feltétlen altruizmus egyenesen kártékony”. A „felvilágosult önérdek” klasszikus gazdaságtani elve azt hirdeti, hogy csak a kölcsönös előnyökkel járó együttműködés a jó kapcsolat. Mindannyian birtokló individumok vagyunk, a tömegből azzal tűnhetünk ki, amink van. A felhalmozás, gyarapodás a legfőbb cél, a pénzből még több pénzt kell csinálnunk. Az erkölcs csak kiegészítő eszköz lehet, semmiképp sem szabad, hogy befolyásolja az értéksemlegességet, a haszonközpontú gazdasági gondolkodást.

Ezzel szemben az erényetikai paradigma alapvető szemléletbeli változtatásokat sürget. Ugyan nem állítja, hogy teljesen meg kell szüntetni a klasszikus gazdasági gondolkodást, viszont más kontextusba kell helyezni és szigorú keretek közé kell szorítani. Az alábbi elveket fekteti le:

(1) Objektivista önérdeke van az embereknek, nem szubjektivista. Ez azt jelenti, hogy valódi szükségleteinkben a másik ember szükséglete is benne van. Az én önérdekem, hogy a másik embernek is jó legyen, ő is jól éljen. A fogolydilemma nevű játékelméleti modell tanulságai szerint a legnagyobb össznyereség a kölcsönös együttműködéssel érhető el. Eme paradigmában lehetővé válik az is, hogy a másikat önértéke alapján szeressem, segítsem, ingyen, feltétel nélkül, mindenféle haszon vagy kellemes érzést adó viszonzás elvárása nélkül.

(2) A boldogság egy új felfogáson alapul: nem a hedonizmuson (élvezetkereső boldogságon), hanem az eudaimonizmuson (értelemkereső boldogságon). Ez egy olyan dinamikus folyamat, melynek célja az erények általi kiteljesedés a tartalmas emberi kapcsolatok megélésével és az elmélyült lelki, szellemi élettel. Ki kell tűzni egy nemes célt – Arisztotelész például az igazságosság szemléletét követte – melyet meg kell próbálni elérni életünk folyamán, és mindeközben értékekben kiteljesednünk. De hogy beszélhetünk „nemes célokról” egy olyan világban, ahol minden relatív? Oly módon, hogy ez utóbbi nem teljesen így van. Az emberiségnek vannak univerzális normái, egyetemes parancsai, melyeket jól körülír például a Világvallások Parlamentje által lefeketetett, 5 pontba szedett iránymutatás Ilyen például az élet tiszteletének elve vagy a szolidaritás. Ezeket nevezzük „valódi” jóknak. Minden más, a szubjektív jólétünkhoz, vagy a profithoz kapcsolódó jó csak „látszólagos”.

(3) Az értékek rendszerében hiearchia állítható fel. A legalsó szinten helyezkednek el az anyagi értékek, a legfelsőn pedig az intellektuális és erkölcsi értékek – épp ellenkezőleg, mint ahogy ma a világ működik. Az értékek eléréséhez kapcsolódó jókat három csoportba sorolhatjuk: a hasznos jók, melyek az anyagi javak megszerzéséhez köthetők itt is megjelennek, de azzal az óriási különbséggel, hogy nem célként tekintünk rájuk, hanem eszközként az erkölcsi jók eléréséhez. Ebben a folyamatban kellemes mellékhatásként jelennek meg a gyönyörködtető jók, melyek a jelenleg – a hedonizmusban – elérendő célként szerepelnek.

(4) A háromdimenziós gazdaság modellje tehát a következőképpen állítható fel: a pénz a „szolgák szolgája” lesz: szükség van rá, hogy termékeket, energiát vegyünk, de csak, míg „hasznos jó” marad. A profit nem egyeduralkodó cél lesz, hanem olyan eszköz, melyet társadalmi célok megvalósítására használhatunk fel, például munkahelyteremtésre. Ennek a rendszernek a működését olyan peremfeltételek, keretek határozzák meg, mint az erkölcsi normák, értékek és az objektivista önérdek.

(5) A boldogság paradoxonára is választ kapunk. Sokszorosan bizonyított tény, hogy az anyagi helyzet javulásával egy bizonyos pont felett már nem nő az emberek boldogsága, sőt, csökkenni kezd – különösen megfigyelhető ez a gazdag nyugati országokban – ezért nem a profit, hanem a közjó maximalizálására kell törekedni. Ezt az emberi kiteljesedés anyagi és nem anyagi vonzatainak megteremtésével tudjuk biztosítani: a profitot optimalizálni kell, a jövedelemelosztást egyenlőbbé tenni, a környezetet épségben megőrizni, a kulturális színvonalat emelni, a megfelelő egészségügyi ellátást biztosítani, valamint demokratikus rendszert teremteni, melyekkel biztosítható a stabil megélhetés és az önmegvalósítás.

A jelenlegi uralkodó gazdasági rendszert tehát nem kell gyökeresen megszüntetni, csupán más értékrenddel kell felruházni és határozott keretek közé kell helyezni.

*

Az összefoglalót készítette:
Gubek Istvánhumánökológus
gubek.istvan@infocracy.hu


*

Hozzászólások