A vallás lehetséges szerepe az öko-közösségek életében

ic046 Vallásos közösség
Share

Sokféle ökoközösség létezik a városokban és vidéken. Ezek vallási életébe, valláshoz való viszonyába valójában nem látunk bele. Béres Tamás – teológus – amellett érvel, hogy a közösségi kezdeményezések diverzitásában a hely az az elem, amit kivétel nélkül minden közösségben központi szerepben találunk.

De hogy viszonyul mindez a szakralitáshoz? Mi a vallás, mit nevezhetünk vallásnak egyáltalán? Az előadó erre adott különböző válaszokból szemezget, mindezzel arra vállalkozva, hogy végül egy általánosan jól használható kapaszkodót adjon a közösségek transzcendens világhoz fűződő viszonyának vizsgálatához.

Melyik vallásfogalom alkalmazható az ökoközösségeknél, és ha létezik ilyen, melyek a legfontosabb jellemzői? – teszi fel a kérdést Béres Tamás, az Evangélikus Hittudományi Egyetem oktatója előadásában. Az „ökológiai megtérés” forradalmian új fogalma egyaránt idegen a teológiai és az ökológiai tudományoktól, ám ugyanakkor egy új közös nyelv szavává válhat. A megtérés fogalmáról évezredes viták zajlanak, alapvetően azonban olyasmit jelent, hogy hátat fordítunk a megkezdett iránynak, radikálisan szembefordulunk korábbi cselekedeteinkkel. Nem visszatérés, hanem visszafordulás, nem feltétlenül az alapokig, viszont több tudással és figyelemmel. A teremtés védelme ránk lett bízva, azonban már az uralkodás feladatában elbuktunk, mert figyelmünk elcsúszott azon, hogy ez nem egyoldalú függést jelent.

Ökoközösségek a világon bárhol, kulturális területtől függetlenül létrejöhetnek, de definíció szerint olyan emberek alkotják, akik közös földrajzi helyen élve vállalják, hogy életüket a helyi természeti-környezeti adottságokra alapozva tartják fenn. Teszik ezt egy, a helytől elrugaszkodott világban, ahol az embernek magának kell megválasztania, mihez-kihez tartozik, otthontalanságát végig hordozva vagy folyamatos értéktelítettségben téve meg életútját. Az embernek természetes szükséglete a valahova tartozás, az otthon helye alakítja őt, és ő alakítja otthonná a helyet. Manapság a valahova tartozás nem tulajdonságként van jelen, az otthon nem az ember „tulajdona”, hanem fizetés és bér formájában szerezhető meg, egy emberi életvilágtól függetlenedett szervezettől. Ezért fontos a hely újra megtalálása, a helyi viszonyok felfedezése, és az adottságaiknak megfelelő gazdálkodás. Mert a hely tapasztalata nélkül nem tanuljuk meg a helyes életet, a viselkedés normáit, másodlagos forrásokból szerezve pedig hiányt fogunk érezni. Az ökoközösségek nagy feladata így a hely értékeinek megtalálása.

A vallások mit tudnak hozzátenni az öko-közösségekhez? Gerd Theißen protestáns teológus szerint a vallás egy kulturális jelrendszer, amely egy feltétlen valóság elfogadásával az élet megnyerését ígéri. Minden vallást néhány alapaxióma alakít, ezekből olyan vallási motívumok származnak, mint például a teremtés, a megváltás vagy az utolsó idők képe. A motívumokhoz mítoszokkal, rítusokkal és az erkölccsel tudunk kapcsolódni, ezeken keresztül sajáttá tehetjük a vallás tartalmát, és így nyelvünk és gondolkodásunk meghatározójává válik. Mivel így a vallás átadhatóvá lesz, ezáltal egyfajta lélektani és társadalmi rendező erőként gondolható el: lélektanilag úgy, hogy meghatározza az ember helyét a kozmoszban, az érzelmek terén biztonságot és viszonyulást nyújt, a közösségben pedig normákat és értékeket közvetít. A vallások sajátja az is, hogy nem úgy adnak járható utat, hogy megoldást kínálnak, hanem a vallásos emberek kísérleteinek és hibázásainak tapasztalata áll össze életté. A vallás belenevel a szociális rendbe, ugyanakkor fenntartja a szembenállás lehetőségét, és így a krízis visszafordítását.

*

A borítókép forrása.

Hozzászólások