Az ökológiai válság és ami mögötte van

ic048 Ökológiai válság
Share

Szerintetek közismert, hogy mi napjaink négy legsúlyosabb globális környezeti problémája? Hogy milyen öt tényező révén alakítjuk át környezetünket? És az, hogy milyen stratégiákat alkalmazhatunk mindennek ellensúlyozására?

Az előadó (Takács-Sánta András, az ELTE Humánökológa mesterszak szakigazgatója) amellett érvel, hogy a témáról folyó társadalmi párbeszéd főárama mind az okok, mind a stratégiák terén túlságosan leegyszerűsítő. Miként lehet átfogó módon gondolkodni erről a történetről, melyben mi magunk is fontos szereplők vagyunk?

Az előadás a Humánökológia Szakkollégium “Válság és átalakulás” című kurzusán hangzott el.

Takács-Sánta András előadásában közérthetően és lényegre törően vázolja fel, miben nyilvánul meg a jelenlegi ökológiai válság, miért alakult ki, és mit tehetünk ellene. A négy legfontosabb alapvetés:

(1) súlyos problémával állunk szemben,

(2) mindenkit fenyeget,

(3) mindenki okozója, és

(4) mindenki tehet ellene.

Négy globális környezeti problémát emel ki, melyek közt sok az összefüggés:

(1) Globális éghajlatváltozás. Ez a legfenyegetőbb 21. századi környezeti probléma. Tudományos konszenzus van abban, hogy döntő mértékben az emberek okozzák – ezért helyesebb lenne „globális felmelegítésről” beszélni. Nem maga az éghajlatváltozás a probléma, hanem ennek szokatlan gyorsasága, ami példátlan az egész eddig ismert földtörténetben.

(2) Tömeges fajkihalás. Bolygónkon eddig öt nagyobb kihalás volt, most mi okozzuk a hatodikat. Az összes többi környezeti problémával ellentétben ez visszafordíthatatlan: ha egy faj kihal, az örökre eltűnik. Saját alapvető létfeltételeinket romboljuk ezzel.

(3) Városi légszennyezés. A városi levegő megbetegít és lerövidíti életünket: a nyári szmog rákkeltő, a téli szmog légúti megbetegedéseket okoz.

(4) Szintetikus vegyületek használata. Több mint százezer mesterséges vegyület van forgalomban, többségük egészségre gyakorolt hatását nem ismerjük, az ismertek között pedig sok a mérgező.

Az előadás második nagy blokkjában a környezeti válság hátteréről beszél. Az emberiség a bioszférát a gazdasági tevékenység révén alakítja át. Igényeink kielégítése céljából javakat és szolgáltatásokat állítunk elő, miközben az értékes természeti erőforrásokból hulladék és szennyezés lesz. Tulajdonképpen minden emberi tevékenység gazdasági tevékenység is.

A környezetterhelés szempontjából két fő tényezőt kell megkülönböztetni: a gazdasági teljesítmény (I) mértékét és (II) ökohatékonyságát. Előbbi további kettő, utóbbi további három résztényezőre bontható. Ez a felbontás nem valami kiszámítására való, hanem egy gondolkodást segítő modell, ami rávilágít arra, mit tehetünk a környezeti problémák ellen.

(I-1) Népességszám. A Föld népessége évi 80 millió fővel nő. A növekedés mértéke lassul, de továbbra is jelentős. A születésszámot leghumánusabban a nyugdíjrendszer kiépítésével, a nők helyzetének javításával és az iskolázottság növelésével lehetne csökkenteni.

(I-2) Fogyasztás. Gyakorlatilag a világ minden országában kiemelt társadalmi cél a gazdasági teljesítmény, a GDP növelése. Holott tudatosan csökkenteni kellene. Állami szinten lemondhatnánk azokról az új beruházásokról, melyek már nem okoznak plusz elégedettséget. Egyéni szinten pedig a kisebb anyagi fogyasztás felszabaduló szabadidőt, energiát és kedvet eredményezhet, ezáltal a tartalmasabb élet lehetőségét. Hogy a globális gazdaság miképp tudna átállni egy tudatosan nem-növekvő üzemmódra, az napjaink egyre égetőbb eddig megoldatlan kérdése.

(II-1) Technológia. Ez az egyetlen környezet-átalakító tényező az öt közül, ahol csökkenés tapasztalható. Az anyag- és energiahatékonyság jelentősen növekedett az elmúlt évtizedekben, elterjedtek a környezetkímélő megoldások. A jövő technológiájának azonban decentralizáltnak, demokratikusnak, emberléptékűnek és átláthatónak kellene lennie.

(II-2) Gazdasági szerkezet. Annak a kérdése, hogy milyen ágazatok dominálnak a gazdaságban. Látszólag az iparilag fejlettebb államokban elindult egy változás a tisztább gazdasági ágazatok, főleg a szolgáltatások irányába, azonban ez a kép csalóka. Annyi történt mindössze, hogy a szennyező iparágak kitelepültek Ázsiába. A valódi előrelépést az jelentené, ha a környezetkímélő ágazatok kerülnének előnybe minden szektorban.

(II-3) Globalizáció.  Az áruszállítás növekedésével a szennyezés is nő. A lokalizáció lenne a kívánatos út. Amit csak lehet, helyben termeljük meg és fogyasszuk el.

A környzetevédelem jelenlegi fő árama csupán a technológiai innovációktól várja a megoldást. Ezzel kapcsolatban számos probléma merül fel: (1) az új technológiák drágák, (2) nagy részük nem terjed el, (3) akaratlanul is tovább ronthatnak a helyzeten, és (4) a környezeti terhelés csökkenését könnyen elviheti a gazdasági növekedés.

Tehát mind az öt részstratégiát egyszerre kell alkalmazni!

Ez a legnagyobb feladat, amivel foglalkoznunk kell!

*

Az összefoglalót készítette:
Gubek Istvánhumánökológus
gubek.istvan@infocracy.hu

*

A borítókép forrása.

Hozzászólások