Egy vallásos ökotudatos közösség alapjai – Bakonycsernye

ic047 Bakonycsernye, templom
Share

Hogy tesz hitet egy evangélikus lelkész az ökotudatos gondolkodás és életmód mellett? Hogy jut el odáig mindezek után, hogy a tettek mezejére lépjen?

Szarka István eldöntötte, hogy a Bakonycsernyei Evangélikus Gyülekezetet egy környezetet szerető, környezetét védő, egészségtudatos és a helyi termelésben aktívan részt vevő, hagyományos életmódot felelevenítő, összetartó közösségé átalakítja. Az alábbi előadásában 18 év munkájának eredményeit mutatja be.

Az előadás négy részből épül fel. Szarka István először megtérésének történetét meséi el. Már fiatal korában voltak mezőgazdasági tapasztalatai: kapált, állatokkal foglalkozott. A házukhoz közel, néhány méterre, volt egy füzes. Egykoron, szülei idején, az árhullámok levonulása után a visszamaradt halakat lehetett összeszedni az árkokból, mára már csak a szemét marad hátra. Az ehhez hasonló fiatalkori élményei egy életre meghatározták gondolkodásmódját. A közösségért tenni akart valamit, tanítani. A bibliai teremtéstörténetből az őrzés feladatát emeli ki: a javak őrzésére kaptunk felhatalmazást, nem egyszerűen az uralkodásra. A Bakonycsernyei Evangélikus Gyülekezet, melyet 1998 óta vezet, egy megközelítőleg 1500 főt számláló kis közösség, melyet egykori bányászok, földművesek, iparosok, helyi lakosok alkotnak.

Ezután azt tudhatjuk meg, hogyan kovácsolta össze a gyülekezeti tagokat. Kezdetben ugyan tájékozottak és motiváltak voltak, de lelkesedésük nem volt rendezett – a megfogalmazott célok egymásnak ellentmondtak. Ezért közvélemény-kutatást tartott a gyülekezetben, mit gondolnak a tagok az igehirdetésről, milyen intézményes, közösségi célokat támogatnának. A beérkezett válaszok alapján alakította ki a stratégiát.

A következőkben ennek a stratégiának a megvalósulását mutatja be. Az általános iskola visszavétele az államtól ugyan nem sikerült, de 2000-ben elkezdhette működését az öko óvoda, ahol környezettudatos neveléssel és hittannal a környezet szeretetére tanították a gyerekeket. A szervezetfejlesztési jegyében presbiteri, ifjúsági és vezető képzések indultak el. A parókiát korszerűsítették: szigetelték, olcsó padlófűtést építettek be. A helyi lakosok számára ez példaértékű volt, ők is elkezdtek takarékoskodni. 2009-ben a régi olajkazános fűtést teljesen megszüntették, geotermikus fűtésre váltottak. Erről az egyedülálló kezdeményezésről a közmédia, a helyi és az országos lapok is beszámoltak. A társadalmi munkának köszönhetően sikerült 5-6 millió forintot megtakarítani a 25 millió forintos beruházással kapcsolatban. 2012-ben létrejött a piac, melyet azóta is minden évben megtartanak a templomkertben. Gazdag programok várják a résztvevőket: előadások, népzene, szakmai fórumok. A legfontosabb a kezdeményezésben, hogy a környékbeli termelőknek lehetőséget teremt áruik megismertetésére, a helyi áruk cseréjére, az egészséges élelmiszerek népszerűsítésére. Meglepő, de annak ellenére, hogy az önkéntes munkával megszervezett piacnak 100-200 ezer forintos költsége van, a gyülekezet gazdálkodása mégis pozitív lesz az év végén, mert a környékbeli falvakból is sokan eljönnek az eseményre, megtérül a befektetett munka. A fokozatosan feledésbe merülő helyi, hagyományos tudás felelevenítésére jött létre 2007-ben a Kapa tábor. A falusi gyerekekkel megismertetik a kapálás, erdőművelés, szőlőgazdálkodás módszereit.

Összefoglalásként a lelkész hálát ad Istennek és mindazoknak, akik segítették ennek az elképzelésnek a megvalósítását. A jövőre vonatkozva több tervet is megemlít. Az öko óvoda hőigényét tovább akarják csökkenteni, naperőmű parkot létesítenének és jó lenne egy elektromos töltőállomás is az autóknak. A gyülekezet gazdálkodását teljesen a megújuló energiára kell fektetni. Szövetkezetet alapítanának, illetve még jobban támogatnák a helyi termelést.

*

Az összefoglalót készítette:
Gubek Istvánhumánökológus
gubek.istvan@infocracy.hu

*

A borítókép forrása.

Hozzászólások