Ferenc pápa beszéde Bolíviában – felirat

ic011 Ferenc pápa enciklikája
Share

Ferenc pápa 2015 júliusában szenvedélyes és gyújtó hangú beszédet tartott a bolíviai Santa Cruz de la Sierrában, a Népi Mozgalmak Világtalálkozóján. A RadioVaticana angolra, a Greenpeace Magyarország magyarra fordította, mi pedig megcsináltuk a magyar és angol nyelvű időzített YouTube-os feliratot. Ahhoz, hogy megértsük, miért is ilyen súlyosak az elhangzottak, érdemes kontextusba helyeznünk a történetet.

A környezeti etika kérdéskörével foglalkozó emberek számára nem új, hogy a keresztény erkölcsi tanításból könnyen levezethető a teremtett világ védelmének fontossága. Az emberiség történetében viszonylag új (pár száz éves) jelenség, hogy civilizációnk fejlődése olyan irányt vett, amelyben masszívan kezdtük pusztítani saját létalapjainkat, egyre gyorsuló és fenntarthatatlan ütemben élve fel az emberiség megmaradásának zálogát, a természeti erőforrásokat. Sokak szerint a keresztény egyház globális szinten vizsgálva nem tudta érdemben lekövetni ezt a gyors és kusza viszonyok között végbemenő, exponenciális görbét leíró változást. Ezt talán jól demonstrálja az az ellentmondásos helyzet, miszerint a világ átlagához képest kiugróan magas egy főre számolt ökológiai lábnyommal rendelkező centrum országok hívő lakosainak több, mint fele kereszténynek vallja magát.

A 2013-ban hivatalba lépett Ferenc pápa e téren is jelentős erőfeszítéseket tesz. 2015 júniusában (három héttel a bolíviai beszéde előtt) ismertette “Laudato si” (Áldott légy!) című enciklikáját. Az enciklika egy püspököknek küldött körlevél, mely a katolikus egyház legfőbb aktuális iránymutató dokumentumaként is ismeretes. Az egyházfő a levelet az ökológiai válság témakörének szentelte, komoly szakértőgárdával végezve az előkészítő munkálatokat.

Az enciklika ismertetése jókora viharokat kavart, mivel olyan kijelentések is kerültek bele, melyekben a pápa a modern kori civilizációnk néhány axiomatikusan elfogadott alapvetését is megkérdőjelezi (mivel az ökológiai válság okait és a lehetséges elmozdulási irányokat tárgyalja, ezeket teljesen jogosan teszi). Az írás néhány fontos eleme, a teljesség igénye nélkül:

– a tudománynak köszönhetően nagyon gazdag a tudásunk arról, hogy valójában mekkora nagy bajban vagyunk.

– újra kell értelmezni saját földi létünk miértjét, az emberiséget a természet részeként kell újradefiniálnunk.

– sürgős egyéni és közösségszintű ökológiai fordulatra van szükség – a keresztény embereknek kiemelt felelőssége van ebben.

– a problémák gyökere a technokráciában, és az emberi lény túlzott önreferenciális magába zárkózásában rejlik.

– az egyes kihaló fajok nem csak számunkra elvesző “erőforrások”, hanem önmagukban értéket jelentő teremtmények is (ezzel a pápa a rohamosan csökkenő biodiverzitás kérdéskörében behoz a diskurzusba egyfajta mélyökológus-etikai megközelítést).

– amikor az emberi közbeavatkozás során a gazdasági rendszerünket, történetesen a pénzügyet a fogyasztás szolgálatába állítjuk, az “azt eredményezi, hogy a föld, amelyen élünk, kevésbé gazdaggá és széppé, egyre korlátozottabbá és szürkébbé válik”.

– a klíma közjó, ennek megfelelően a közérdek valós szolgálatának hiánya kérhető számon a történet legerőteljesebb szereplőitől: “akik nagyobb gazdasági vagy politikai erőforrással és hatalommal rendelkeznek, úgy tűnik, hogy főleg a problémák álcázására vagy a tünetek elrejtésére összpontosítanak”.

– létezik “egy valós ‘ökológiai adósság’”, ami főleg a centrum országok adóssága a periféria országok felé.

– Istennel, a felebarátainkkal és a földdel való kapcsolat az emberi lét alapja. E három létfontosságú kapcsolat megszakadt. Ez a törés olyan bűn, amely az egész teremtett világ egyensúlyát töri meg.

– az Írások téves emberi értelmezéséből született az a gondolat, miszerint azt embernek abszolút uralma alá kell hajtania a többi teremtményt.

– a technokrata uralomról (szó szerint átemelve a Vatikáni Rádiótól): hálával ismeri el [a technológiának] az életfeltételek javulásához való hozzájárulását, mindazonáltal „azok számára, akik az ismereteket és főleg a technológia kihasználására lehetőséget nyújtó gazdasági hatalmat birtokolják, döbbenetes uralmat tesz lehetővé az emberi nem és az egész világ felett”. Éppen a technokrata uralom logikái azok, amelyek elvezetnek a természet elpusztításához, valamint a gyengébb személyek és népességek kizsákmányolásához. „A technokrata paradigma arra igyekszik, hogy uralmát kiterjessze a gazdasági és politikai életre is , megakadályozva annak felismerését, hogy a piac önmagában véve […] nem biztosítja az átfogó emberi fejlődést és a társadalmi befogadást

– a gyökereknél diagnosztizálható túlzott antropocentrizmusról (szó szerint átemelve a Vatikáni Rádiótól): az emberi lény már nem ismeri el többé saját helyes pozícióját a világ viszonylatában és önreferenciális pozícióba helyezi magát, amely kizárólag önmaga és hatalma köré összpontosul. Ebből következik egy „használd és dobd el” logika, amely a leselejtezés minden típusát igazolja, legyen az környezeti vagy emberi jellegű, amely a másikat és a természetet egyszerű tárgyként kezeli és az uralom ezerarcú formáihoz vezet. Ez a logika vezet el a gyermekek kihasználásához, az idősek magukra hagyásához, mások rabszolgasorba döntéséhez, a piac önszabályozó képességének túlbecsüléséhez, az emberkereskedelem gyakorlásához, a kihalófélben lévő állatok bőrével való kereskedelemhez és a „véres gyémántokhoz”. Ez a logikája számos maffiának, a szervkereskedőknek, a kábítószer-kereskedőknek és a születendők kiselejtezésének, mivel nem felelnek meg a szülők terveinek.

– bármilyen humán-ökológiai megközelítést is alkalmazunk, a munka értékének integrációja elengedhetetlen. A rövid távú haszonra való törekvés a személyekbe való fektetés helyett rendkívül rossz üzlet a társadalom számára.

– a tudományos haladásnak vannak korlátai (világos utalás a GMO-kra): el kell ismerni, hogy gazdasági növekedést eredményeznek egyes térségekben, ám feltétlenül számba kell venni/széles körű vitát kell folytatni a lehetséges árnyoldalakról (például a termőföldek kevesek kezében való koncentrációja).

– egy új, átfogó ökológiára van szükség, amely az embert, mint a természet részét definiálja, és amely az igazságosság új paradigmája kell legyen.

– kapcsolat áll fenn a környezeti, társadalmi, emberi kérdések között. “A környezeti problémák elemzése elválaszthatatlan az emberi, családi, munkahelyi, városi környezetektől, továbbá minden egyes személy önmagával való kapcsolatától. Nem áll fenn két, egymástól független, egy környezeti és egy társadalmi válság, hanem egyetlen és összetett társadalmi, környezeti válságról van szó”.

– Egy becsületes és átlátható vitára van szükség, ahol a részszükségletek vagy az ideológiák nem sértik a közjót.

– A környezet az egyike azon javaknak, amelyeket a piacmechanizmusok nem képesek megfelelően megvédeni vagy előmozdítani.

Felhasznált irodalom:

a Vatikáni Rádió elemzése az enciklikáról.

Felelősségünk a teremtett világért, Egyházi dokumentumok az ökológiai válságról, Jávor Benedek – szerk., Védegylet, 2004)

Mindezek fényében érdemes meghallgatni a beszédet, melyben a pénz önmagáért való hajszolását, a tőke emberek feletti uralmát, a profitmaximalizálást szapulja erősen, ezzel immáron kétségeket kizáróan kikelve az ökológiai válság kialakulásával és folyamatos erősödésével erősen összefüggésbe hozható uralkodó gazdasági paradigma, a kapitalizmus alapvetései ellen.

Csináltunk egy “előzetest”, 8 percbe sűrítve pár erősebb momentumot:

A teljes beszéd itt érhető el:

Külön öröm számunkra, hogy katolikus egyházi vezetőként, Assisi Szent Ferenc szóhasználatát követve következetesen Földanyaként hivatkozik a Földre :)

A borítókép forrása.

Hozzászólások